"

Man inflicts a deep wound on nature. The facial wound caused by human labor can be seen on the divine creation. It seems that man has a mission to do certain things. He appropriates creation for humanity. That's his role. He is quite daring, one could almost say quite ungodly. Cooperation is sometimes offensive. The yew-flowered, eternally dying man confronts the infinite. Man opposes his siege to the tides of nature, the elements that desire each other, the surrounding phenomena, the mighty forces flowing in the depths. He also says his no more!

"Az ember mély sebet ejt a természeten. Az isteni alkotáson ott látható az emberi munka okozta arcseb. Úgy látszik, az embernek az a küldetése, hogy elvégezzen bizonyos dolgokat. A teremtést kisajátítja az emberiség számára. Ez a szerepe. Elég merész hozzá, majdnem azt mondhatnók: eléggé istentelen. Az együttműködés néha sértő. A tiszavirág éltű, örökké haldokló ember kikezd a végtelennel. A természet árapályával, az egymáshoz kívánkozó elemekkel, a környező jelenségekkel, a mélységben áradó hatalmas erőkkel az ember szembeállítja a maga ostromzárát. Ő is elmondja a maga ne tovább!-ját."