"

Marriage is not good for your complexion, it makes you age. The wedding is overwhelmingly simple. The registrar gives the woman to her husband, what a flat thing! The harshness of marriage creates a final situation, it deprives a person of his will, the possibility of choice, he has a vocabulary like grammar, he replaces inspiration with spelling, he degrades love into a written thesis, he destroys the mystery of life, the periodic, inevitable things become obvious - the undressed woman it is no longer a heavenly sight - it devalues ​​the rights of both the one who exercises it and the one who submits, it disturbs the charming balance of the strong gender and the powerful gender by tilting the scales. Because in marriage the master stands against his servant, where before the queen ruled over her slave. To make the bed prosaic to the point of propriety, can there be a harsher concept than this? Isn't it silly enough in itself that it's no longer a sin to love each other?

"A házasság nem tesz jót az arcszínnek, öregít. A menyegző leverően egyszerű. Az anyakönyvvezető adja az asszonyt férjének, milyen lapos dolog! A házasság durva mivolta végleges helyzetet teremt, megfosztja az embert akaratától, a választás lehetőségétől, mondattana van, mint a nyelvtannak, az ihletet helyesírással pótolja, a szerelmet írásbeli dolgozattá silányítja, tönkreteszi az élet titokzatosságát, nyilvánvalókká az időszakos, elkerülhetetlen dolgokat - a levetkőzött nő nem mennyei látvány többé -, elértékteleníti jogait annak is, aki gyakorolja, annak is, aki aláveti magát, megzavarja a mérleg billenésével az erős nem és a hatalmas nem bájos egyensúlyát. Mert a házasságban az úr áll szemben szolgálójával, ott, ahol azelőtt a királynő uralkodott rabszolgája felett. Prózaivá tenni az ágyat egész az illedelmességig, lehet-e ennél durvább felfogás? Nem elég ostoba dolog magában véve az, hogy nem bűn többé szeretnünk egymást?"