"

The great cause of his life was his hatred of mankind. His hatred was unrelenting. He saw clearly that life is terrible and nothing but a series of misfortunes. Kings sit on the necks of the people, wars torment the kings, war rushes into plague, famine follows the plague, and the whole thing is dangerous stupidity. He saw clearly that the mere fact of existence was a punishment in itself. He saw that death is salvation, so when a sick person was brought to him, he healed him. He had heart boosters and potions that he could use to prolong the lives of Aggastians. He set the lame on their feet and struck them in the face: behold, I have set you on your feet. Well, just wander for a long time in the valley of mourning! If he saw a poor person who was already dying of hunger, he gave him his last scraps and muttered: Live, wretch! Gobble it up! Hold on long, I will not shorten your captivity! Then he rubbed his hands with satisfaction, saying: I will do all the evil I can to people.

"Életének nagy ügye az volt, hogy gyűlölte az emberiséget. Gyűlölete kérlelhetetlen volt. Világosan látta, az élet rettenetes s nem egyéb, mint csapások sorozata. Királyok ülnek a nép nyakán, háborúk gyötrik a királyokat, pestisbe rohan a háború, éhínség követi a pestist, s az egész együtt vészes ostobaság. Világosan látta, hogy a létezés puszta ténye már magában véve büntetés. Látta, hogy a halál megváltás, tehát ha beteget hoztak elébe, ő meggyógyította. Voltak szíverősítői és italai, amikkel meg tudta hosszabbítani az aggastyánok életét. Talpra állította a bénákat és arcukba vágta: íme, lábra állítottalak. Hát csak vándorolj sokáig a siralom völgyében! Ha szegényt látott, aki már haldoklott az éhségtől, odaadta neki utolsó garasait, s ezt dörmögte: Élj, nyomorult! Zabálj! Tartsd ki sokáig, én nem rövidítem meg rabságodat! Aztán elégedetten dörzsölte kezét, mondván: minden rosszat megteszek az embereknek, amit csak megtehetek."