"

She never did anything to inflame the young man's passion, she just enjoyed it carelessly, with the calmness of great carelessness... in any case, she was already close to the end of the woman's summer, to that peculiar age of tenderness and reflection, when the beginning of maturity catches a deeper flame in the eye, when the strength of the heart is mixed with the knowledge of life, the perfect harmony of her beauty is revealed in the final opening of the complete woman. There was never so much kindness, so much indulgent love. He knew he couldn't fail, and he surrendered to the emotion to which he believed his previous sorrows gave him full right. And then it was so good and so unknown.

"Sose tett semmit, hogy feltüzelje a fiatalember szenvedelmét, csak élvezte gondatlanul, a nagy gondatlanság nyugalmával... egyébként is közel járt már az asszonyi nyár végéhez, a gyöngédség s a meggondolás e sajátos életkorához, mikor a kezdődő érés mélyebb lángot kap a szembe, amikor a szív ereje egybevegyül az életismerettel, a teljes asszony végső nyílásában dúslakodva tárja fel szépsége tökéletes harmóniáját. Sose volt benne ennyi jóság, ennyi elnéző szeretet. Tudta, nem bukhatik el, s átadta magát annak az érzelemnek, amelyhez eddigi bánatai, úgy vélte, teljes jogot adnak. És aztán olyan jó is volt és annyira ismeretlen."