69

"Ve válečné taktice je známé rčení: lépe dělat hosta než pána domu, raději couvnout o krok než vyrazit o píď. Tomu se říká postupovat bez výpadu, odrážet bez střetnutí, čelit bez nepřátelství, svírat zbraň bez úderu. Není většího neštěstí než podceňovat nepřítele. Kdo podceňuje nepřítele, jako by dával v sázku své poklady. Proto: zkříží-li se navzájem dvě rovnocené zbraně, vítězí ten, kdo má slitování."

"Gebraucht man sie als Truppen im Kriege, so gelten die Worte: In der Verteidigung wage ich nicht, den Herrn zu spielen, sondern ich mache den Gast. Nicht wage ich, zollweise vorzustoßen, um dann fußweise zurückgeworfen zu werden. Beim Vorrücken, unsichtbar vorrücken! Beim Aufstellen der Schlachtordnung, unsichtbar die Schlachtordnung aufstellen! Beim Verfolgen dem Feinde unsichtbar sein! Macht man Gefangene, die Waffen abnehmen! Nichts ist unheilvoller, als wenn der Große vorgeht, weil er den Feind geringschätzt. Wer den Feind geringschätzt, weil er kleiner ist an Zahl, leidet Verluste beim Verteidigen des Kriegsschatzes. Eine alte Kriegsregel sagt: Das Heer (erst dann) vorstoßen lassen, wenn die Verstärkungen erkundet sind. - Wohl kann der Schwächere der Tüchtigere sein."

"THE strategists have a saying: I dare not be a host, but rather a guest; I dare not advance an inch, but rather retreat a foot. This is called marching without moving, Rolling up one's sleeves without baring one's arms, Capturing the enemy without confronting him, Holding a weapon that is invisible. There is no greater calamity than to under-estimate the strength of your enemy. For to under-estimate the strength of your enemy is to lose your treasure. Therefore, when opposing troops meet in battle, victory belongs to the grieving side."

"Hay un dicho entre los soldados: No me atrevo a ser anfitrión, prefiero ser el invitado. No me aventuro a avanzar una pulgada, prefiero que mi pie retroceda. Esto es lo que se llama avanzar sin piernas, batirse sin brazos, desbaratar sin atacar, defender sin usar las armas. No hay mayor desastre que subestimar al enemigo. Si subestimo al enemigo, me arriesgo a perder mis tesoros. Cuando dos ejércitos chocan en batalla, vence aquél que lo hace con el corazón dolido."

"Dans l'art militaire, il y a ce dicton : " J'évite de provoquer, j'attends le défi; je ne me permets pas d'avancer d'un pouce, mais je recule d'un pas ". Cela s'appelle avancer sans bouger, repousser sans lever le bras, faire comme s'il n'y avait pas d'ennemi, prendre sans armes. Il n'y a de pire malheur que de se faire un ennemi a la légère; c'est presque perdre notre trésor. C'est pourquoi, lorsque deux adversaires s'affrontent, il s'ajoute ceci : celui qui est compatissant remporte certainement la victoite."

"Egy bölcs hadvezér ezt mondta: »Inkább szeretek vendég lenni, mint házigazda és inkább meghátrálok, semmint előre nyomuljak«. Ez annyit jelent, mint csatarendben lenni, de azért nem rohanni az ütközetbe; a fegyvereket előkészíteni harcoló kedv nélkül; a kardhoz nyúlni, de hüvelyéből ki nem húzni; és nekirontani az ellenségnek, még mielőtt találkoztunk volna vele. Semmi sem oly hátrányos, mint könnyelműen rohanni az ütközetbe. Aki így cselekszik, könnyen elveszítheti mindenét. Ha két ellenséges hatalom harcba keveredik, az győz, amely megbánta harcias kedvét."

"У знатоков военного дела есть такое суждение: "Я не смею быть хозяином, а лучше буду гостем. Я не смею продвинуться на вершок, а лучше отступлю на шаг". Это называется: "выступать, не выступая", "Закатывать рукав, не обнажая руки". "Побеждать, не враждуя", "Держать в покорности, не применяя войск". Нет большего несчастья, чем презирать противника. Кто презирает противника, разбрасывает мои сокровища. Посему, когда войска сходятся для жестокой битвы, Кто скорбит, тот победит."