"

At night, when we turn off the lights and go to bed, I still have to make sure my legs are under the covers. I'm not a kid anymore, but… I can't fall asleep with my legs sticking out from under the covers. Because if a cold hand reached out from under the bed and grabbed my ankle, I would scream. Yes, I would scream so loud that even the dead would wake up. Of course, that doesn't happen, we all know that. (…) The creature hiding under my bed, waiting to grab my ankle, isn't real either. I know that, and that if I'm careful enough and keep my legs under the covers, he'll never be able to get a hold of my ankles.

"Éjjelente, amikor leoltjuk a lámpákat és lefekszem, még mindig meg kell bizonyosodnom arról, hogy a lábam a takaró alatt van-e. Már nem vagyok gyerek, de… nem tudok úgy elaludni, hogy a lábam kilóg a takaró alól. Mert ha egyszer egy hideg kéz kinyúlna az ágy alól és megragadná a bokámat, felsikoltanék. Igen, olyat sikítanék, hogy még a holtak is felébrednének. Ilyesmi természetesen nem történik, ezt mindannyian tudjuk. (…) Az ágyam alatt rejtőző lény, aki arra vár, hogy elkapja a bokámat, az sem valóságos. Jól tudom ezt, és azt is, hogy ha elég óvatos vagyok, és a takaró alatt tartom a lábam, sosem lesz képes megfogni a bokámat."