"

Parisian love is quite different from any other kind of love. Neither the men nor the women put on appearances adorned with clichés, with which it is customary to mask the so-called altruistic emotions out of sheer decency. In Paris, a woman must not only satisfy the heart and the senses. (...) Be young, rich and noble, or even more if you can; the more incense you burn on the altar of your idol, the more gracious he will be to you if you do have an idol. (...) Overflowing emotion is the poetry of attic rooms; without this, without wealth, what would love be?

"A párizsi szerelem merőben különbözik minden másfajta szerelemtől. Sem a férfiak, sem a nők nem ülnek fel ott a közhelyekkel fölcicomázott külsőségeknek, amelyekkel csupa illemből az úgynevezett önzetlen érzelmeket palástolni szokás. Párizsban a nőnek nem csupán a szívet és az érzékeket kell kielégítenie. (...) Légy fiatal, gazdag és előkelő, vagy még annál is több, ha tudsz; mennél több tömjént égetsz bálványod oltárán, annál kegyesebb lesz hozzád, ha ugyan van bálványod. (...) A túláradó érzelem a padlásszobák költészete; e nélkül a gazdagság nélkül mivé lenne a szerelem?"