"

Love goes through an infinite number of transformations before it blends into our lives forever and indelibly paints it with its fiery color. Artistic analysis can never grasp the secret of this imperceptible confluence. True passion finds expression in screams, or, for a cold person, in bored sighs... Love emerges from a fresh spring, a bed of flowers, pebbles and hyacinths, like a stream, like a river, changes its color and nature from wave to wave, and finally immerses itself in the into an immeasurable ocean, in which feeble spirits see only monotony, but great souls immerse themselves in eternal contemplation. How could we dare to describe these temporary nuances of emotions, these infinitely precious nothingness, these words, the emphasis of which is poor in human language, these glances, which are more meaningful than even the richest poems! In each mysterious scene, when we imperceptibly catch fire for a woman, a chasm opens, in which all poetic works are submerged. Well, how could we return the living and mysterious vibrations of the soul with our marginal notes, when we don't even have the right words to paint the visible mysteries of beauty?

"A szerelem végtelen sok átváltozáson megy át, mielőtt mindörökre szólóan életünkbe vegyülne és kitörölhetetlenül megfestené lángszínével. Ennek az észrevehetetlen egybepárolódásnak a titkát a művészi elemzés soha nem tudja megragadni. Az igazi szenvedély sikolyokban nyer kifejezést, vagy egy hideg ember számára unott sóhajokban... A szerelem üde forrás, virág-, kavics- és zsázsaágyból bukkan elő, mint patak, mint folyó, hullámról hullámra váltja színét és természetét, s végül beléveti magát a megmérhetetlen óceánba, melyben a gyarló szellemek csak egyhangúságot látnak, a nagy lelkek azonban örökös szemlélődésbe merülnek benne. Hogyan merészelhetnénk leírni az érzelmeknek ezeket az átmeneti árnyalatait, ezeket a végtelenül becses semmiségeket, ezeket a szavakat, melyeknek hangsúlyát visszaadni szegény az emberi nyelvkincs, ezeket a pillantásokat, melyek a leggazdagabb költeményeknél is tartalmasabbak! Minden egyes rejtelmes jelenetben, amikor észrevétlenül lángra lobbanunk egy nőért, szakadék nyílik, melyben elmerül minden költői alkotás. Ej, hát hogyan is adhatnánk vissza széljegyzeteinkkel a lélek élő és titokzatos rezdüléseit, mikor még ahhoz sincsenek megfelelő szavaink, hogy a szépség látható misztériumait megfessük?"