"

He was terrified of suffering. He ran away from the pain, it hurt that he didn't love her the way he did, that there was such a cruel difference between their emotions, their not equally passionate kisses, he ran away from the pain of his heart bleeding from an incurable wound, which might never heal. He was afraid of even more cruel suffering, he was afraid that the anxiety of which he had only lived in anticipation for a few months, and which had really tormented him only for a few weeks, might last for years. He was as weak as ever, recoiling from pain as he had recoiled from great tests of strength all his life.

"Rettegett a szenvedéstől. A fájdalom elől menekült el, fájt, hogy nem szereti úgy, ahogy ő, hogy olyan kegyetlen különbség van érzelmeik, nem egyformán szenvedélyes csókjaik közt, gyógyíthatatlan sebből vérző, talán soha meg nem gyógyuló szíve fájdalma elől menekült el. Félt a még kegyetlenebb szenvedéstől, félt, hogy az a szorongás, amelynek előérzetében csak néhány hónapig élt, és csak néhány hétig gyötörte igazán, évekig is eltarthat. Gyenge volt, mint mindig, meghátrált a fájdalom előtt, ahogy egész életében mindig is meghátrált a nagy erőpróbák előtt."