"

Nothing disturbs the world more than the disproportion that exists between the speed of spirit and the immeasurable slowness, clumsiness, inertial force and moment of matter. Admittedly, this disproportion would be enough to forgive him even if he withdrew all his efforts of the spirit from reality, because in most cases he already long ago abhorred the fermenting substances that create the revolutions of reality. Yes, the dead spirit is more hateful to the living spirit than I am, a thing basalt, which at least does not come up with the claim that it is spirit and life. This kind of basalt is a remnant of old realities, which the spirit has left so far behind that it is no longer willing to connect the concept of reality with them at all... I say, this kind of basalt remains helplessly and with its dull, dead existence regrettably protects the tasteless from become aware of your tastelessness.

"A világot mi sem zavarja meg jobban, mint az aránytalanság, amely a szellem sebessége és az anyag mérhetetlen lassúsága, esetlensége, tehetetlenségi ereje és nyomatéka között fennáll. Meg kell adni, ez az aránytalanság elégséges lenne hozzá, hogy megbocsáttassa még azt is, ha a szellem mindennemű erőlködését megvonná a valóságtól, mert a legtöbb esetben réges-rég megutálta már azokat az erjesztő anyagokat, amelyek a valóság forradalmait létrehozzák. Igen, a holt szellem gyűlöletesebb az élő szellem előtt, mint teszem, holmi bazalt, amely legalább nem lép fel azzal az igénnyel, hogy ő szellem és élet. Az efféle bazalt régi valóságok maradványa, melyeket a szellem oly messze hagyott maga mögött, hogy már egyáltalán nem hajlandó a valóság fogalmát velük összekapcsolni... mondom, az efféle bazalt tehetetlenül megmarad, és otromba, holt fennállásával sajnálatos módon megóvja az ízetlent attól, hogy tudatára ébredjen önnön ízetlenségének."