"

People do not feel time and the present as a gift, but as an obstacle, denying their value in themselves, annihilating them, skipping over them in their thoughts. Waiting, as they say, is boring, it stretches the time. In the same way, even more so, we can say that it shortens it, because it absorbs masses of time without experiencing them for themselves, making use of them. You could also say that the person who is waiting, the person who is just waiting, is similar to a glutton with a large intestine, whose digestive tract passes through the food en masse, without processing or utilizing its nutritional content. We could go on and say: just as undigested food does not make a person stronger, time spent waiting does not make him old. It is true that pure and uncompounded waiting rarely occurs in practice.

"Az ember az időt és a jelent nem ajándéknak érzi, hanem akadálynak, magában való értékét tagadja, megsemmisíti, gondolatban átugorja. A várakozás, amint mondják, unalmas, hosszúra nyújtja az időt. Éppúgy, sőt még inkább azonban azt is mondhatjuk, hogy megrövidíti, mert időtömegeket nyel el anélkül, hogy azokat önmagukért átélné, kihasználná. Úgy is mondhatnók, a várakozó, a csak várakozó olyan nagybélű falánkhoz hasonlatos, akinek emésztőtraktusa tömegesen hajtja át az ételt, anélkül, hogy tápláléktartamát feldolgozná, hasznosítaná. Tovább is mehetnénk és azt mondhatnók: ahogy az emésztetlen étel nem erősíti az embert, úgy a várakozással eltöltött idő nem öregíti. Igaz, hogy tiszta és vegyületlen várakozás a gyakorlatban nemigen fordul elő."