"

There are moments in life when, without any external reason, but rather as a result of an intensification of receptivity that starts from within and can certainly only be explained physiologically, the sensory perception of the environment and the present rises to a higher and rare level of clarity, as a result of which such moments later become indelibly etched in our memory, and the whole they remain in our individuality, without us knowing why or why they are among the thousands of others like them, but rather quite by chance, like certain specimens of entire extinct species of animals that survive in the rock strata, or like those insects that once upon a time, by chance, on the occasion of the opening of a book they were pressed together.

"Vannak pillanatok az életben, amikor minden külső ok nélkül, hanem inkább a fogékonyságnak belülről kiinduló és bizonnyal csak fiziológiailag magyarázható fokozódása folytán, a környezetnek és a jelennek érzéki felfogása a világosságnak magasabb és ritka fokára emelkedik, miáltal ilyen pillanatok utóbb kitörölhetetlenül bevésődnek emlékezetünkbe, s egész egyéniségünkben fönnmaradnak, anélkül, hogy tudnánk, miért vagy hogy miért éppen ők a hozzájuk hasonlóknak annyi ezreiből, hanem inkább egészen oly véletlenül, mint egész kihalt állatfajoknak egyes, a kőrétegekben fönnmaradt példányai, vagy mint azok a rovarok, amelyek valamikor egy könyv becsapása alkalmával véletlenül összenyomódtak."