"

We realize late that we build our faults together with the development of our virtues. For they are rooted in these, and the root branches out secretly and invisibly with the same force as the crown in the sunlight. Since we mostly practice our virtues consciously and willingly, our weaknesses, on the other hand, come upon us unconsciously, so we rarely find joy in them, while these, on the other hand, torment and torment us incessantly. This is where the most difficult part of self-knowledge, its almost killing letter, lies.

"Későn látjuk be, hogy erényeink kifejlesztésével együtt építjük a hibáinkat. Amazok ugyanis emezekben gyökereznek, és a gyökér titokban, láthatatlanul éppoly erővel ágazik szerte, mint a korona a napfényben. Mivel mármost erényeinket többnyire tudatosan, készakarva gyakoroljuk, fogyatkozásaink ellenben öntudatlanul törnek ránk, tehát amazokban ritkán telik örömünk, emezek ellenben szüntelenül kínoznak, gyötörnek. Itt rejlik az önismeret legnehezebb része, már-már megölő betűje."