"

Who lives in what matters to someone. Always make the inside twice as much as the outside. Some of them only have facades, like the unfinished houses, which there was no longer money for further construction: the entrance shows a palace, the apartment a vityillo. There is nothing in them that would make you stop, or they stop at every turn: you just say hello to them, and that's the end of the conversation. They come with a big nod, like Sicilian horses, and then they stop silently, because the word dries up sooner where it is not fed by thought. Such people easily deceive those with similar superficial vision, but not those with a sharp mind, who look into them and find emptiness, frightening for example to smart people.

"Kiben mi lakozik, annyiban számíthat valakinek. Legyen a belső mindig kétszer annyi, mint a külső mindenestül. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére nem volt már pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót. Nincs bennük semmi, ami megállásra késztetne, vagy minden nyomban megáll: az ember éppen csak köszön nekik, azzal vége a társalgásnak. Nagy bólogatva jönnek, mint a szicíliai lovak, aztán némán megállanak, mert a szó hamarabb elapad ott, ahol gondolat nem táplálja. Az ilyenek könnyen megtévesztik a hozzájuk hasonlóan felületes látásúakat, de nem az éles elméjűt, aki beléjük néz és ürességet talál, elrettentő például az okosoknak."