"

I carefully examined what I was; I saw that I could imagine that I had no body, that the world did not exist, that there was no space in which I was; but I cannot imagine myself not existing; on the contrary, from the fact that I think that I doubt the truth of all things, it follows, namely quite clearly and certainly, that I exist; on the other hand, as soon as I stopped thinking, then everything else that I imagined could be true, but I would not be able to believe that I exist; from this I saw that I am a substance whose whole essence or quality consists in thinking, and whose existence does not depend on any place in space or on any material thing, in so far as it is me, that is, the soul by which I am, what I am is something completely different from the body, even easier to know than it is, and even then it would be exactly what it is if this body did not exist.

"Figyelmesen megvizsgáltam, hogy mi vagyok én; láttam, hogy el tudom képzelni, hogy nincs testem, hogy a világ nem létezik, hogy nem létezik tér, amelyben vagyok; de el nem tudom képzelni, hogy magam nem létezem; ellenkezőleg, abból hogy azt gondolom, hogy minden dolognak az igazságában kételkedem, az következik, mégpedig egészen világosan s bizonyosan, hogy létezem; ellenben mihelyt megszűntem volna gondolkodni, akkor mind a többi, amit képzeltem, igaz lehetne, de okkal nem hihetném, hogy létezem; ebből láttam, hogy szubsztancia vagyok, melynek egész lényege vagy mivolta abban áll, hogy gondolkodik, s melynek léte nem függ se valamely helytől a térben, se valamely anyagi dologtól, elannyira, hogy az az én, azaz a lélek, mely által az vagyok, ami vagyok, egészen más valami, mint a test, sőt hogy könnyebben is megismerhető nálánál, s még akkor is egészen az volna, ami, ha ez a test nem léteznék is."