"

There is nothing that more vividly reveals to us what we are and what we should be than the stage and the actors. Or tell me: have you never seen a play in which kings, emperors, high priests, knights, ladies and other persons appeared? One plays the robber, another the swindler, that the merchant, that the soldier, another the clever fool, the third the fool in love: when the play is over and the actors take off their masks, one is like the other. (...) The same thing happens, you see, on the stage of this world and according to its flow: there is an emperor, a high priest, in other words, as many characters as there can be in a play. However, when the play is over, i.e. when life is over: death strips all the characters of their clothing, which distinguished them from the others, and in the grave they will all be equal.

"Nincs is semmi, ami élénkebben tárná fel előttünk, mik vagyunk s miknek kellene lennünk, mint a színpad és a színészek. Avagy mondd: nem láttál-e még olyan színdarabot, melyben királyok, császárok, főpapok, lovagok, úrhölgyek s más egyéb személyek szerepeltek? Az egyik a rablót játssza, a másik a csalót, az a kereskedőt, amaz a katonát, egy másik az okos bolondot, a harmadik a szerelmes bolondot: mikor aztán a darabnak vége, s a színészek levetik maskarájukat, egyik olyan, mint a másik. (...) Ugyanaz történik, lásd, e világ színpadán és folyása szerint is: van császár, főpap, szóval, ahány szereplő csak lehet valamely színdarabban. Mikor azonban a darabnak vége van, azaz ha vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien."