"

If the lips of an old dead man on the edge of the grave pit could open once more, everyone would say: - I lived foolishly! Because everyone lived on this earth as if it were the place of eternity, and at the beginning he felt like infinite time, he worked, sweated, collected, organized himself so that he could live well beyond the beginning. And suddenly, you don't even know how: he's lying there by the grave. So he lived, but he didn't live. And he didn't realize that before. If we could look back from the gate of the cemetery, many of us could say: the path of our lives up to this point was nothing but restlessness for peace.

"Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná: - Bolondul éltem! Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál. Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb. Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért."