"

I have often wondered what was on that face that charmed me so much? I took it apart in my mind: well, meat, skin, skin - nothing. Anyone who looks at it for the first time will not be able to stop looking at it. But when he hears his voice, that strange musical sound, it takes hold. At that moment, that face and female creation becomes beautiful. And even if she listens, she remains beautiful, beauty remains a wonder. (...) And even if he is not proficient in the sciences, the pigeon doesn't even know the alphabet, but he is still nice. If we catch a pigeon, we can't resist kissing it.

"Sokszor eltűnődtem, hogy mi is van azon az arcon, amely engem így elbűvölt? Részekre szedtem gondolatban: hát hús, bőr, bőr - semmi. Aki először tekint rá, nem marad rajta a tekintete. Hanem ha a szavát hallja, azt a különös zenés hangot, az már megfogja. Abban a pillanatban széppé válik az az arc s női teremtés. S azontúl ha hallgat is, szép marad, a szépségnek csodája marad. (...) Aztán ha nem is jártas a tudományokban, lám a galamb sem ismeri az ábécét, mégis kedves. Galambot ha fogunk, meg nem állhatjuk, hogy meg ne csókoljuk."