"

It touches me that you are here and I pretend that you are someone else and that I am not me, but that other person who is not here, who is not interested in you. I don't want to caress your head anymore, comfortingly and hotly and ridiculously and banally. I don't want to look into your eyes until I'm in tears, I don't want to kiss you and I don't want you to kiss me. But I also smile at you and I don't avoid you, we mingle, we talk stupidly about nothing. I will be ordinary with you. We're not a holiday anymore, it's a shame we weren't there for a single minute.

"Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek Veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk."