"

The bad news for those who want to bring paradise on earth is that our internal biochemical system seems to be programmed to keep our happiness at a roughly even level. Happiness is not subject to natural selection - the gene pool of a happy hermit is doomed to extinction, while the genes of two anxious parents are passed on to the next generation. Happiness and sadness play a role in evolution only insofar as they promote or hinder survival and reproduction. After this, it is perhaps not surprising that evolution has shaped us neither too happy nor too sad. Thus, we are able to temporarily enjoy pleasant sensations, but they never last forever. Sooner or later they pass and give way to unpleasant sensations.

"Rossz hír azoknak, akik a földi paradicsomot akarják elhozni, hogy belső biokémiai rendszerünk, úgy látszik, boldogságunk nagyjából egyenletes szinten tartására van programozva. A boldogságra nem vonatkozik a természetes kiválasztódás - egy boldog remete génkészlete kihalásra van ítélve, míg két szorongó szülő génjei átruházódnak a következő nemzedékre. A boldogság és szomorúság csupán annyiban játszik szerepet az evolúcióban, amennyiben elősegítik vagy hátráltatják a fennmaradást és szaporodást. Ezek után talán nem meglepő, hogy az evolúció se nem túl boldogra, se nem túl szomorúra formált minket. Így képesek vagyunk ideiglenesen élvezni a kellemes érzeteket, de ezek sosem tartanak örökké. Előbb vagy utóbb elmúlnak, és átadják helyüket a kellemetlen érzeteknek."