"

In ancient and mature cultures, the elderly were respected not because they "earned it with their hard life", not because of the sober foresight that "one day I will be old too, and how good it will be if they don't throw me away!", but because the soul was even more sensitive, the spirit more open, and the old man, with his enormous life experience, displayed values ​​that were attractive and desirable to the younger people! (...) The old man was not a burden at that time, but an inestimable asset: they did not look at how ephemeral his body was, but who lived in it!

"Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert "fáradságos életükkel kiérdemelték", nem is abból a józan előrelátásból, hogy "egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!", hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (...) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!"