"

There is another problem with emotional love. It can pass. In other words, it is weakened not only by spatial distance, but also by temporal distance. When I said that love is eternal, I didn't mean this love. It is perishable. He pulls someone close to him, then lets him go. In fact, it repels him. Over time, it can become indifference - the disillusionment of "I don't know what I liked about it...". Sometimes we leave a nice person behind as if we never had anything to do with each other. The ship of our life drifts forward, and they are lost in the receding waves that disappear on the stern. They fall behind. Their faces, like water-washed photographs, fade and disintegrate. They become strangers. The hot affection of love can be replaced by such cold indifference that even the death of the former lover does not hurt. Sometimes a person remembers one of these past emotional relationships as if it happened in a previous life. We have loves whose faces we have forgotten. "Who is this?!" However, the cooling of emotions is only one of the tragedies of this "love". The other, when it maintains its temperature, but turns into its opposite. It becomes hate. This stems from the polar nature of our emotions. There is no attraction without repulsion. And there is no repulsion without attraction. The two: one. The shadow of emotional love: hate. It's lurking behind it. And in hate you can always discover emotional love turned upside down.

"Az érzelmi szeretettel más gond is van. Elmúlhat. Vagyis nemcsak a térbeli, az időbeli távolság is gyengíti. Amikor azt mondtam, hogy a szeretet: örök - nem erre a szeretetre gondoltam. Ez romlékony. Magához ránt valakit, aztán elengedi. Sőt, el is taszítja. Az idők során lehet belőle közöny - a "Nem tudom, mit szerettem rajta..." kiábrándulása. Néha úgy hagyunk magunk mögött egy kedves embert, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Életünk hajója sodródik előre, s ők a farvízen eltűnő távolodó hullámokba vesznek. Lemaradnak. Arcuk mint a vízmosta fényképek, elhalványulnak és szétfoszlanak. Idegenné válnak. A szerelem forró vonzalmát olyan hideg közöny válthatja fel, hogy még az egykori szerető halála sem fáj. Az ember néha úgy emlékszik vissza egy-egy ilyen elmúlt érzelmi kapcsolatára, mintha az előző életében történt volna. Vannak szerelmeink, akiknek arcát is elfeledtük. "Ki ez?!" Az érzelmek kihűlése azonban csak az egyik tragédiája ennek a "szeretet"-nek. A másik, amikor hőfokát megtartja ugyan, de átcsap önmaga ellentétébe. Gyűlölet lesz belőle. Ez az érzelmeink poláris természetéből fakad. Vonzás nincs taszítás nélkül. És taszítás sincs vonzás nélkül. A kettő: egy. Az érzelmi szeretet árnyéka: a gyűlölet. Ott lapul mögötte. És a gyűlöletben mindig fölfedezheted a visszájára fordult érzelmi szeretetet."