"

If you are asked how you are, the most honest answer, even in the optimal case, is this: - Quite well. The ego is never really well. He always lacks something, and this lack drives him. He does not stop even when he is in great joy. There is no joy so great as to stop. Something is always poking at him, he always needs something, and a desire cannot be fulfilled without missing something else: usually the essence. If you get something, you feel it is not enough; if someone speaks to him, he looks over his shoulder to see if someone else is coming, and if someone else comes, it's not the "real" one either. Man is a prisoner of mortality. The ego is born for one life.

"Ha megkérdezik, hogy vagy, a legőszintébb válasz még optimális esetben is ez: - Elég jól. Az ego soha nincs igazából jól. Valami mindig hiányzik neki, s ez a hiány űzi, hajtja. Még akkor sem áll le, amikor nagy öröm éri. Nincs olyan nagy öröm, hogy leálljon. Valami mindig piszkálja, valami mindig kell neki, s nem tud egy vágy úgy beteljesülni, hogy abból ne hiányozna még valami: rendszerint a lényeg. Ha valamit kap, úgy érzi, nem elég; ha valaki szól hozzá, átnéz a válla fölött, hátha jön még más is, s ha jön még valaki, az sem az "igazi". Az ember a halandóság foglya. Az ego egyetlen életre született."