"

We can't tell. I'm in love, I don't eat, I don't sleep, I live in a state of enchantment, I fly with happiness, I want to commit suicide, I become beautiful, I lose weight, I'm like a madman - and I say to my beloved: "I love you!"... What is this?! ...What is "I love you"? Where is this word compared to what I live? Nowhere! Unworthy of reality! ...It shouldn't have been said! I didn't say anything less to him, but something completely different! Nothing. I should have said that I'm crazy, I want to live in you, it hurts when I don't see you, I'm afraid of you, I'm simultaneously desperate, humble, powerful, terrified, happy, miserable... My cells are thirsty for you... I want to die immediately, and I want to live with you forever!... But where does the word "I love you" come into this?!... What is a whole world in the soul is, when spoken, a worn, worthless sign. And this is the case with all our great experiences. They are unspeakable.

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!"... Mi ez?! ...Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ...Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."