14

"What we look for beyond seeing And call the unseen, Listen for beyond hearing And call the unheard, Grasp for beyond reaching And call the withheld, Merge beyond understanding In a oneness Which does not merely rise and give light, Does not merely set and leave darkness, But forever sends forth a succession of living things as mysterious As the unbegotten existence to which they return. That is why men have called them empty phenomena, Meaningless images, In a mirage With no face to meet, No back to follow. Yet one who is anciently aware of existence Is master of every moment, Feels no break since time beyond time In the way life flows."

"Ami nézhető, de nem látható, annak neve Yi; Ami hallgatható, de nem hallható, annak neve Xi; Ami felé nyúlni lehet, de meg nem fogható, annak neve Wei. E három további vizsgálódást nem enged, Ezért egybemosódnak, s együtt a nevük: Egy. Teteje nincs fényben; Alja nem sötét. Élő és örök, de meg nem nevezhető, A nemlétbe tér vissza. Neve: formátlan forma, A semmi képmása, Más szóval „rejtőzködő". Szemből nem látni a fejét, Mögüle nem látni a hátát. A régi korok Dao-jával Felvértezve a jelent Megérthetjük az ősi kezdeteket - Ezt úgy nevezik: a Dao láncolata."

"Смотрю на него и не вижу - называю его тончайшим. Слушаю его и не слышу - называю его тишайшим. Ловлю его, но схватить не могу - неуловимым его нареку. Триаду эту словами объяснить не дано: хаотична она и едина. Ее верх не освещен, ее низ не затемнен. Тянется-вьется, но нельзя ее назвать; вновь возвращается к отсутствию сущего она. Поэтому говорят: безвидный облик, невещный образ. Поэтому говорят: туманное и смутное. Не вижу начала, когда ей навстречу иду, не вижу конца, когда следом за ней спешу. Держусь за древний Путь-Дао и так управляю сущим ныне. Могу постичь древнее первоначало и устоями Дао-Пути его называю."