"

It is in vain to avoid sin, if you leave the false virtue to yourself. The more virtue and sin are developed, the broader they are; the more pseudo-virtue is developed, the more convulsive it is. Virtue can always be made of sin, but out of pseudo-virtue it is difficult.
All pseudo-virtues prey on some real virtue, with which they are mistaken. Religious virtue is the impatient denominationalism and pious piety, patriotism is violent chauvinism, philanthropy is the self-important public zeal, science is the pseudo-scientific tunnel vision, art is the social urgency of art-artistic patronage, of everyday diligence, the mud-slinging toil; of goodness, the dripping-hearted charity and intrusive consolation; of loving honesty, the spouse-fishing greed and rummaging in other people's dirty laundry, etc.
Virtue is never violent; by contrast, the motto of any pseudo-virtue might be, "What I do not do, no one else may do."
The pseudo-virtues strangle faith, truth, morality, knowledge, beauty; they poison all that is the permanent treasure of humanity by making their own fragmentation obligatory by reference to them.

"

Hiába óvakodsz a bűntől, ha az ál-erényt magadra bocsátod. Az erény és bűn mennél fejlettebb, annál tágabb; az ál-erény mennél fejlettebb, annál görcsösebb. A bűnből mindig lehet erény, de az ál-erényből bajosan.

Az ál-erények mindegyike valamely igazi erényen élősködik, amellyel össze szokták téveszteni. A vallásosság élősdije a türelmetlen felekezetiség és kenetes ájtatoskodás, a hazafiságé az erőszakos sovinizmus, az emberszereteté a fontoskodó közéleti buzgalom, a tudományé az ál-tudományos kandiság, a művészeté a társadalmi sürgő-forgó művészkedés-műpártolás, a mindennapi szorgalomé a sárba-ragadó gürcölés, a jóságé a csepegős-szívű jótékonykodás és tolakodó vigasztalgatás, a szerelmi tisztességé a házastársra horgászó mohóság és mások szennyesében turkálás, stb.

Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava lehetne: ,,Amit én nem teszek, másnak sem szabad.”

Az ál-erények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödöttségüket.

"

Este în zadar să te ferești de păcat, dacă lași virtutea falsă la îndemâna ta. Cu cât virtutea și păcatul sunt mai dezvoltate, cu atât sunt mai ample; cu cât pseudo-virtutea este mai dezvoltată, cu atât este mai convulsivă. Virtutea poate fi întotdeauna făcută din păcat, dar din pseudo-virtute cu dificultate.
Toate pseudovirtuțile se hrănesc cu o virtute reală, cu care sunt confundate. Virtutea religioasă este confesionalismul nerăbdător și pietatea pioasă, patriotismul este șovinismul violent, filantropia este zelul public autoimportant, știința este pseudoștiința, arta este urgența socială a măiestriei artistice-mecenat artistic, sârguința de zi cu zi, strădania de a arunca noroi; bunătatea, caritatea cu inima picurată și consolare intruzivă; onestitatea iubitoare, lăcomia de a pescui soții și de a scormoni în rufele murdare ale altor oameni etc.
Virtutea nu este niciodată violentă; prin contrast, motto-ul oricărei pseudo-virtuți ar putea fi: "Ce nu fac eu, nu poate face nimeni altcineva".
Pseudo-virtuțile sugrumă credința, adevărul, moralitatea, cunoașterea, frumusețea; ele otrăvesc tot ceea ce este comoara permanentă a umanității, făcând obligatorie propria lor fragmentare prin raportare la ele.