"

I suffered so much, my heart bled so much during those thousand and one nights when I woke up and waited for the key to jingle in the lock, for him to enter the room (...), lie down next to me and not say a word. I vowed that if this actually happened, I wouldn't ask anything, I'd just kiss her, tell her "sweet dreams, my love" and we'd wake up together the next day, holding hands, as if this nightmare never happened.

"Annyit szenvedtem, a szívem már annyit vérzett azon az ezer és egy éjszakán, amikor fölriadtam, és vártam, hogy megcsörrenjen a kulcs a zárban, belépjen a szobába (...), lefeküdjön mellém, és ne szóljon egy szót se. Megfogadtam, hogy ha ez valóban bekövetkezik, nem fogok kérdezni semmit, csak megcsókolom, azt mondom neki, hogy "szép álmokat, szerelmem", és másnap együtt ébredünk, kézen fogva, mintha ez a rémálom soha nem történt volna meg."