"

I've waited for you in many ways... I've waited for you like the distraught wife who knows that her husband has never understood her every move and will never come after her, and so I have to get on the plane and go back, only to come out again from the next crisis. run away, then go back, and run away again, then back again. (...) I waited for you as Penelope waited for Odysseus, as Romeo waited for Juliet, as Beatrice waited for Dante to redeem her. The emptiness of the steppe was populated by my memories, the moments we spent together, the countries we visited together, our joys, our quarrels. But when I looked back, I only saw my own footsteps, you were nowhere.

"Sokféleképpen vártalak... Vártalak, mint az elkeseredett feleség, aki tudja, hogy férje soha nem értette egyetlen lépését sem, és soha nem fog utána jönni, és ezért föl kell szállnom a repülőre, és vissza kell mennem, hogy aztán a következő válságból újra elmeneküljek, majd visszamenjek, és megint elmeneküljek, aztán újból vissza. (...) Vártalak, ahogyan Pénelopé várta Odüsszeuszt, ahogyan Rómeó várta Júliát, ahogyan Beatrice várta Dantét, hogy megváltsa. A sztyeppe ürességét benépesítették az emlékeim, az együtt töltött pillanataink, az országok, ahol együtt jártunk, az örömeink, a veszekedéseink. De ha hátranéztem, csak a saját lépteim nyomát láttam, te sehol nem voltál."