"

So get for yourself what depends entirely on you: be honest, dignified, work-oriented, don't seek pleasure, don't be dissatisfied with your lot, be content with little, benevolent, free, serious, unsolicited, generous. Don't you feel how much you could achieve, for which you can't use incompetence or lack of aptitude as an excuse? And you deliberately fall short of the standard? Does your lack of aptitude compel you to grumble, cling to life convulsively, to flatter yourself, to blame your physical condition for pleasing yourself, to be frivolous, to cause so much restlessness in your soul? No! God forbid! You could have removed all these mistakes a long time ago, and at most they could only accuse you of being slower and more difficult to understand. However, you have to help yourself with this with practice, and you should not condone this excuse, or even take pleasure in it.

"Szerezd hát meg magadnak azt, ami teljesen tőled függ: légy őszinte, méltóságteljes, munkabíró, ne hajhászd az élvezetet, ne elégedetlenkedj a sorsoddal, légy kevéssel beérő, jóindulatú, szabad, komoly, keresetlen, nagylelkű. Nem érzed-e, hogy mennyi mindent meg tudnál szerezni, amire nem hozhatod fel kifogásnak az alkalmatlanságot, a rátermettség hiányát? Te pedig szántszándékkal alatta maradsz a mércének? Vajon a rátermettség hiánya kényszerít rá, hogy zúgolódj, az élethez görcsösen ragaszkodj, hízelegj, testi állapotodat okold, hogy tetszelegj, hogy komolytalan légy, hogy lelkednek annyi nyugtalanságot okozz? Nem!, az istenekre nem! Mindezeket a hibákat már régen levetkőzhetted volna, s legföljebb csak azzal vádolhatnának, hogy valóban lassúbb, nehezebb felfogású vagy. Ezen is segítened kell azonban gyakorlással, s nem szabad elnézned magadnak ezt a mentségedet, vagy éppen tetszelegned benne."