"

When danger approaches, two voices always speak in the soul of a person, equally loudly: one is sober, always advises that a person carefully consider the nature of that danger, by what means he can get rid of it; the other, more soberly, says that it is too hard and painful to think of danger, since one cannot foresee everything, and cannot escape the general course of things, so that it is better to turn away from the difficulty until it occurs, it is better to think about what is pleasant. In solitude, one listens to the first tone better, but in company to the second.

"Veszedelem közeledésekor mindig két hang beszél az ember lelkében, egyforma hangosan: az egyik józanul, mindig azt tanácsolja, hogy az ember jól fontolja meg, milyen természetű az a veszedelem, milyen eszközökkel szabadulhat meg tőle; a másik még józanabbul azt mondja, hogy túlságosan nehéz és kínzó a veszélyre gondolni, mivel az ember úgysem láthat előre mindent, és nem térhet ki a dolgok általános folyása elől, így hát jobb, ha elfordul a nehézségtől, mindaddig, amíg be nem következik, jobb ha arra gondol, ami kellemes. Magányában jobbadán az első hangra hallgat az ember, társaságban viszont a másodikra."