"

The following spring, the stumps of all thirteen apple trees sprouted, and by summer's waist, thirteen small, wispy canes were already pointing to the sky. To the sky, which has been watering the land of small Transylvania with a mixture of rain and sunshine for hundreds of years now. And since then, they have grown one or two aras every spring. (...) Those who live there in the midst of trouble and misery around the Kommando, small and large: they watch the growth of sprouted trees year by year with hope and wait with the ancient patience of the mountain peoples for spring, which will make them bloom for the first time, so that peace will finally be born among them and the fruit of love for all. And no matter what is happening around us, they know that this spring is already approaching. Because God, who can make a fruit tree grow again from a cut stump, will not let the nations who believe in him perish either.

"Rájövő tavaszon csak megeredt mind a tizenhárom almafa csonkja s nyár derekára már tizenhárom kis, sudár vesszőcske mutatott föl az égre. Az égre, mely esővel s napsugárral vegyesen öntözi kicsi Erdélyország földjét immár sok száz esztendő óta. S azóta is minden tavaszon nőnek egy araszt, kettőt. (...) Akik ott élnek baj és nyomorúság közepette a Kommandó körül, kicsinyek és nagyok: reménykedve figyelik évről évre a kisarjadt fák növekedését s a hegylakó népek ősi türelmével várják a tavaszt, mely majd először bontja virágba őket, hogy megteremjen végre rajtuk a békesség és szeretet gyümölcse mindenki számára. S akármi is történik körülöttünk, ők tudják, hogy ez a tavasz közeledőben van már. Mert Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek."