"

You Hungarians in Budapest and the rest of you in the Great Plains and Transdanubia: do you know what it is to sing the national anthem? Hear it in church, at school, at ceremonies, at meetings, always. Your children are studying at school. Our young people have never heard it. Only sometimes on the radio, if they got it, they listened with reverence and a praying heart to the magical melody, the words of which they could only imagine, not understand. If someone knew and sang it, he brought trouble for himself, his family, and his village. Those who knew kept it to themselves. But the anthem still lived! They knew how it was and they knew it was a prayer.

"Ti budapesti magyarok, s ti többiek, Alföldön és Dunántúl: tudjátok ti, mi az, a himnuszt énekelni? Halljátok templomban, iskolában, ünnepélyen, gyűlésen, mindig. Gyermekeitek az iskolában tanulják. A mi fiataljaink nem hallották soha. Csak néha rádión, ha hozzájutottak, figyelték áhítattal és imádkozó szívvel a bűvös dallamot, melynek szavát csak elgondolni tudták, nem megérteni. Ha valaki mégis tudta s énekelte: bajt szerzett vele magának, családjának, falujának. Aki tudta is, magában tartotta. De élt a himnusz mégis! Tudták, hogy van és tudták, hogy imádság."