"

Was it caused by the great silence, or did the cold slowly seep through the clothes, the skin, and seep into the bones: but at the same time, he felt that he was cold. It was some kind of internal cold, some kind of empty feeling inside. "I'm leaving," he thought. But he didn't move. His legs, hands, and muscles did not move. He felt something weigh on his shoulders, forcing him to stay still. Something pushes him down to the log, he can't get up from it. A shock ran through him, almost a trembling shock. And then he suddenly felt the silence around him. On his shoulders, on the trees, on the mountains, in the air. That heavy, white silence, which, like an invisible great cloud, weighed heavily on the world, and the world was not able to move under it, not even to breathe. Yes, he felt a terrible silence around him and above him, a dead silence. A silence that was nothingness itself. The death.

"A nagy hallgatás okozta-e, vagy a hideg lassan átszivárgott a ruhán, a bőrön, s beszívódott a csontok közé: de egyszerre érezte, hogy fázik. Valami belső fázás volt ez, valami belülről vacogtató, kietlen érzés. "Elindulok" - gondolta. De nem mozdult mégsem. Nem mozdultak a lábai, a kezei, az izmai. Érezte, hogy valami a vállaira nehezül, és mozdulatlanságra kényszeríti. Valami nyomja lefele, oda a farönkhöz, nem képes felkelni róla. Döbbenet futott át rajta, szinte remegtető döbbenet. És ekkor egyszerre megérezte a csöndet maga körül. A vállain, a fákon, a hegyeken, a levegőben. Azt a súlyos, fehér csöndet, mely, mint egy láthatatlan nagy búra, ránehezedett kereken a világra, és a világ nem volt képes moccanni alatta, még lélegezni sem. Igen, egy rettenetes csöndet érzett maga körül és maga fölött, egy halott csöndet. Egy csöndet, amely maga a semmi volt. A halál."