"

Home is where you come home to. Where someone is waiting in the evening. Where you know the scratches on the wall, the stains on the carpet, the small creaks of the furniture. Where you lie down in bed so that you don't just sleep, you relax. You don't just rest, you relax yourself. You relax life, people, everything. Home is where you are at home. It doesn't take much. One room is enough. If there are ten of you in it, that's fine. If all ten of you agree that you returned home when you returned home in the evening. It doesn't take much, just a room and a feeling. A very simple animal feeling: that I live here today. There is a bed that I sleep in, a chair that I sit on, a stove that gives me warmth. And that in this wide, big and strange world around me, this little place is not alien and is mine today. I feel good in it if I look out the window and it's raining or the wind is blowing. And that if I come here in the evening, I will find those who still belong to me. This is home. Everyone has a way of doing it. A narrow attic room can also be at home. Also a cellar. Even a tent made of twigs can be at home. If a person adds something of himself. A flower you found on the side of the road is enough. A photo you've carried in your pocket for years. A book on the table. An alarm clock. What do I know: a thousand little jokes stick to you on the road. (...) If you can feel all this: you are not homeless in the world.

"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon."