"

I walked happily in the fog and thought: finally! Finally, for once it is possible to take a few steps without a goal or direction in this civilized life, which is otherwise worryingly goal-oriented. Finally, a few minutes in the life of a big city, when an unknown force dissolves everything that is material, and the city surrenders to this strange game, which is a little scary and dangerous. We live too regularly. People must be taught to dare to love and take on danger and the extraordinary. A few dangerous steps in the fog give a different feeling of life than a thousand and a thousand sure, purposeful steps in the daylight. In moments like these, when you can't meet anyone on the street because people have lost their personality traits under the fog cap, we finally meet ourselves.

"Boldogan mentem a ködben, és ezt gondoltam: végre! Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést e civilizált életben is, mely máskülönben amúgy is aggasztóan célirányos. Végre néhány perc, egy nagyváros életében, mikor ismeretlen erő felold mindent, ami anyagszerű, s a város átadja magát e különös játéknak, mely kissé félelmes és veszélyes is. Túl szabályosan élünk. Az embereket meg kell tanítani arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit. Néhány veszélyes lépés a ködben különb életérzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban. Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán, mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal."