"

If they ask, "How are you?" - I can't answer: "I'm sad". This is not an answer. But this is the truth. (...) When I think of Timár, this sadness eases. As if this terrible emptiness in me and in my life would be filled with something. There isn't much to fill it with: the memory of one person. I never knew what a big deal it was.

"Ha megkérdeznek: "Hogy van?" - nem felelhetem: "Szomorú vagyok". Ez nem válasz. De ez az igazság. (...) Ha Timárra gondolok, ez a szomorúság enyhül. Mintha ez a rettenetes üresség, ami bennem és az életemben van, megtelne valamivel. Nem sok, amivel megtelik: egy ember emléke. Soha nem tudtam, hogy ez milyen nagy dolog."