"

It is very difficult for a person to rest in hopelessness, in the fact that he is alone, deathly and hopelessly alone. Very few people can bear the knowledge that there is no solution to the loneliness of their lives. They hope, they hurry, they run away into human relationships, and they don't bring any real passion or devotion to these escape attempts, they run away into preoccupations, artificial tasks, they work a lot or travel according to plan, or they buy a big house, or they buy women with whom they have nothing to do, or they start collecting fans, precious stones, or rare insects... But all this does not help. (...) Therefore, above all, in their pain and confusion, they keep order. They put life in order around them in their every waking moment. They are constantly "arranging" something, a case file or a social gathering, or a shepherd's hour... Just not to be alone with yourself for a single moment! Don't see this loneliness for a single moment!

"Az ember nagyon nehezen nyugszik csak bele a reménytelenségbe, abba, hogy egyedül van, halálosan és reménytelenül egyedül. Nagyon kevesen bírják csak el a tudatot, hogy életük magányára nincs megoldás. Reménykednek, kapkodnak, menekülnek emberi kapcsolatokba, s e menekülési kísérletekbe nem visznek igazi szenvedélyt, sem odaadást, menekülnek elfoglaltságokba, mesterséges feladatokba, sokat dolgoznak vagy tervszerűen utaznak, vagy nagy házat vesznek, vagy vásárolnak nőket, kikhez semmi közük, vagy gyűjteni kezdenek, legyezőket, drágaköveket, vagy ritka rovarokat... De mindez nem segít. (...) Ezért, mindenekelőtt, kínjukban és zavarukban, rendet tartanak. Minden éber pillanatukban rendbe rakják maguk körül az életet. Állandóan "intéznek" valamit, ügyiratot vagy társas együttlétet, vagy pásztorórát... Csak egyetlen pillanatra nem maradni egyedül magukkal! Egyetlen pillanatra nem látni ezt a magányt!"