"

To judge with fairness in your own case as well as you train yourself to be fair in the case of others. You have no right to be impatient, unworthy, or overly demanding of yourself. If you want the world to recognize your human dignity, recognize your own dignity. And behave accordingly, patiently and generously. Do not demand of yourself more, nor anything else, nor worse than what you deem fair to others. We cannot make unconditional demands on ourselves. Try to be more modest, know that your powers are woefully limited. In work, in ambition, in human effort, you dedicate yourself, not only to others. It's not enough to feel sorry for people, feel sorry for yourself. You are also human: and it is so easy to forget this in the worldly competition. It is not only others who forget him; most of the time yourself.

"Olyan méltányossággal ítélni a magad ügyében is, mint ahogy méltányosságra neveled magad a mások ügyében. Nincs jogod a türelmetlenséghez, méltatlansághoz, túlzott követeléshez magaddal szemben sem. Ha azt akarod, hogy a világ elismerje emberi rangodat, ismerd el saját magad rangját. S viselkedj annak megfelelően, türelmesen és nagylelkűen. Ne követelj magadtól többet, sem mást, sem rosszabbat, amit te méltányosnak ítélsz mások számára. Nem lehet önmagunkkal szemben feltétlen követelőzni. Iparkodj szerényebb lenni, tudjad, erőid gyászosan végesek. Munkában, becsvágyban, emberi igényben szánd magad is, nemcsak a többieket. Nem elég az embereket sajnálni, sajnáld magad is. Te is ember vagy: s oly könnyű ezt a világi versenyben elfelejteni. Nemcsak mások felejtik el; legtöbbször magad is."