"

There are two types of laziness: horizontal and vertical. There are people who are lazy only in the big horizons of their lives; in the plans; in that he postpones his determinations and decisions; he lazily builds his life's work, builds everything in time, in the great distance. Then there is the other, vertical laziness, when we remain lazy before the big moment, when we don't think, say or do what could be done at that moment. We don't reach out for something that we can get without much effort, and maybe later we can only get it with great sacrifice, we don't go to the phone, write that letter, or jot down that thought, right then, at that moment . This last kind of laziness is the most dangerous. Life depends on such missed, lazily neglected moments.

"Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet."