"

Women should be admired: if not always the creation and the result, at least the intention with which they create. If an average artist, painter, or writer were to carry out all the intellectual tasks of his life with such care as women put together every day, sometimes several times, from rice powder, hair, nail polish, rags, and jewelry, if every artist were to take care of the nuances , the subtlety of expression, as a store cashier looks after the line of her eyebrows, or the traces of blackheads on the skin of her face, or the delicacy of the skin of her hands: every painter could be a Murillo and every writer a Proust. Women are great artists; unfortunately, their work is perishable.

"Csodálni kell a nőket: ha nem is mindig az alkotást és az eredményt, legalább is a szándékot, mellyel alkotnak. Ha egy közepes művész, festő vagy író élete minden szellemi feladatának kivitelét olyan műgonddal, hajtaná végre, mint ahogy a nők minden nap, néha többször is, összerakják magukat, rizsporból, hajból, körömfestékből, rongyokból és ékszerekből, ha minden művész úgy vigyázna az árnyalatokra, a kifejezés finomságára, mint egy áruházi pénztárosnő vigyáz szemöldökének vonalára, vagy mitesszerei nyomára az arcbőrön, vagy kézbőrének finomságára: minden festő Murillo lehetne és minden író Proust. Nagy művészek a nők; sajnos, művük romlandó."