"

Yesterday you wanted revenge or redemption, you wanted him to call, or to need you, or to be taken to prison and executed. You know, as long as you feel something like that, the other is happy in the distance. Until then, he still has power over you. While you cry out for revenge, the other person rubs his hands, because revenge is also desire, revenge is commitment. But there comes a day when you wake up, rub your eyes, yawn, and suddenly realize that you don't want anything anymore. You don't even mind if you meet him on the street. When he calls, you answer as appropriate. If you want to see him and you have to meet him, please do. And it's all, on the inside, quite relaxed and honest, you know... there's nothing convulsive, nothing painful, nothing extraneous about it. What happened? You do not understand. You don't want revenge anymore, no... and you will find out that this is the real revenge, the only one, the perfect one, that you don't want anything from him anymore, you don't wish him bad or good, he can't cause you pain anymore.

"Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted. Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked."