"

Walking expresses the most human rhythm of life. Those who walk do not want to get anywhere, because if you set out with a purpose and a destination, you are no longer walking, you are just driving. The walker arrives at the goal of the walk along the way, at every moment, which is never a house or a tree trunk or a beautiful view, but just this airy and direct contact with the world. A person who slowly blends into the landscape, becomes part of a forest or a field, gradually surrenders himself to the eternal reality, the timeless worldly space among the great scenery of nature, feels at every moment that he has returned home while walking. Walking is complete solitude. In a room, there are books and objects around you that warn you about the tasks and duties of your life, work or profession. He who walks is freed from his work, he is alone with the world, he surrenders his soul and body to the ancient elements.

"A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek."