"

In Arthur Miller's play A View from the Bridge, one of the characters says that maybe our problem is that we hate one hundred percent. We are satisfied with fifty percent love, eighty percent fatherhood, motherhood, sixty percent faith. In other words, we never live through our things. We always leave a loophole through which we can slip. That's right. One hundred percent is scary. Because if we fail, we fail one hundred percent. But is it worth living in this lukewarmness? In other words, is it worth living in such a way that one is constantly busy trying to save oneself from pain and suffering?

"Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjában mondja el az egyik szereplő, hogy talán az a bajunk, hogy irtózunk a száz százaléktól. Megelégszünk ötvenszázalékos szerelmekkel, nyolcvanszázalékos apasággal, anyasággal, hatvanszázalékos hittel. Vagyis soha nem éljük végig a dolgainkat. Mindig hagyunk kiskaput, amin keresztül kislisszolhatunk. Így van. A száz százalék ijesztő. Mert ha bukunk, százszázalékosan bukunk. Csakhogy érdemes-e ebben a langyosságban élni? Vagyis érdemes-e úgy élni, hogy az ember állandóan azzal van elfoglalva, hogy megkímélje magát a fájdalmaktól, a szenvedésektől."