"

Buddhists have a good little practice: every weekend they write down in a notebook what brought them out of their rut during the week. What were they afraid of, why were they angry, what were they upset about - only briefly, in reminder words. After a month, they go through the list and observe themselves, what still hurts and upsets them, and what is no longer important to them. They are pulled out. In such cases, one is sometimes shocked to see what kind of nonsense he has excited himself about. Things that don't matter after days or weeks have passed. In this way, things that are really emotionally important emerge over time.

"A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel - csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok."