"

In reality, the world is big and I am small, lost in it. Then I buy a theater ticket, sit in the auditorium, and all of a sudden the dice are turned: the world suddenly shrinks, is trapped between the four walls of the stage, and I, like an observing philosopher or diviner, watch from the outside what is happening in it. Like when a child holds a glass ball in his hand and sees the whole world through it. This transubstantiation is one of the sources of the theater's charm.

"A valóságban a világ nagy, én pedig kicsi vagyok, el vagyok veszve benne. Aztán veszek egy színházjegyet, beülök a nézőtérre, s egyszeriben fordul a kocka: a világ hirtelen összezsugorodik, beszorul a színpad négy fala közé, én pedig mint egy szemlélődő filozófus vagy jósisten kívülről figyelem, hogy mi történik benne. Mint amikor egy gyerek egy üveggolyót tart a kezében és belelátja az egész világot. Ez az átlényegülés a színház varázsának egyik forrása."