Növényen élők

"Münkhenben jártam. Lementem délben a növényen-élők vendéglőjébe. Nézem az étlapot: sokféle étel. A legtöbb tejfeles. Vajas, túrós is bőven. Tojásos étel is. Egy vendég bor helyett tejet ivott. A vendég aztán megsokasodott. Az asztalomhoz űlt egy barátságos német. Beszélgettünk. Kérdem tőle, hogy azért nem esznek-e húst, mert a táplálék így egészségesebb? Vagy azért, mert úgy érzik, hogy az állat megölése, bestiális cselekedet? Feleli: - Mind a két okból. - Mármost hát azt mondja meg nekem: lehető-e, hogy valamikor minden ember a vegetárius életmódra tér át? - Reméljük. - Dehát mit csinálnak a sok kakassal, amelyik a tojásból kél. - Semmit. Engedjük őket élni és kukorikolni. - Ön látom nem gazda, hát engedheti. De a baromfinak szem is kell, még nyáron is. A szem pénzbe kerül. Aztánhát maguk a kakasok is megölik egymást: csak egy marad az udvaron. - Hát akkor el van intézve a kérdés, - nevet a német. - Jó. Dehát nézze: maguk tejet is esznek. Tejet nem ad a tehén csak borjadzás után. És minden tehén sokszor ellik bikaborjút is. Hova teszi a világ azt a sok bikát? Hiszen csak néhány év és annyi bika lenne a világon... - Azok is megölik egymást. - Nem, azok nem. Azok csak félreverik egymást. Eredj más határba! S idővel lelegelik a kaszálókat, vetéseket, búzavetéseket, árpavetéseket, répatáblákat, kukoricaföldeket... És egyre többen és többen. A német erre nem tudott felelni. Talán más vegetárius tud."