"A város. A városi levegő messziről nézve füst. Közelről piszok. Mintha a városi emberek lelkivilágára is hatna a levegő. A városi ember már szemüveggel születik. Tehát már legalább is negyvenéves, amikor e világra beköszön. Micsoda élet a fővárosi gyermek élete. A szeme csak házakat lát és bolt mellett boltot. Csupa bolt és bolt, csupa üzlet a világ. Felnő virág nélkül, mező nélkül, fák nélkül. Madarat ha lát, csak kalitkában. A csillagos égből csak annyit lát, amennyit az utca rámájától lehet. Tehenet hajtottak végig a köruton s a gyerekek futottak utána. Nem eszik igazi ételeket. Bádog az éléskamrája. Ha levest akar enni, vizet forral s kivesz egy kanálnyi kenőcsöt bádogból. - A lélek lángja az értelem. E láng olaja a morál. Városon nincs ilyen olaj. Azért nem is fehér a láng, hanem sokszínű. Ha olykor hallunk is beszédet, amely lelki nemességet sugároz, arról is kiderül, hogy csak szalon-morál. A szalon-gulyásról jut eszembe a szó. A vendéglős csinálja - mások fogyasztására."