"A nőben mindig az anyát tiszteljük. Akkor is ha még távol van az anyaság. Akkor is ha már rég tul van rajta. A Végtelenség láthatatlan örök folyama érint meg mindig, ha anyát látok. Isten gyümölcsfája ő. Őreá száll virágul a Végtelenségből jött lélek. Az ő szive véréből sző magának testet. Mindig érzem, hogy Isten megbizottja ő. Az Ég szivárványa le hogy ér, női vállat érint."