"Két embert összeköt a szerelem. Kötelékük égi. Megegyeznek, hogy együtt élik át az életet. - Az égi kötelék nem elég! - szól közbe az állam. És a morál nevében vasláncot kovácsol kezükre, lábukra. - A földi kötelék nem elég! - szól erre az egyház. És az ég nevében még egy láncot kovácsol a másik mellé. Megtörténik, hogy a két szerelmes csalódott reménységeiben, s igy szólnak: - Nem vagyunk boldogok. Nincs annak értelme, hogy együtt éljünk. Akkor veszik észre a két láncot. Akkor tünődnek először, hogy az állam és egyház mit cselekedett velök. Le kell reszelni. De bele kell reszelni a husba is. És ezt a mi korunkat a világosság korának nevezzük."