"Az akaratnak az erejét mindig az értelmi fejlettség hordozza. A majom nem tudja koncentrálni a figyelmét csak percig, félpercig. Látjuk, hogy az elméje mindig szóródott. Épp így a gyermek. Minél kiválóbb az elme, annál erősebben bírja összeszedni s egyirányba terelni az akaratot. A nagy emberek történetében látjuk, hogy éveken, évtizedeken át képesek egy munkára fordítani az akaratukat. Semmi egyebet nem csinálnak, semmi egyébbel nem törődnek. Sőt némelyikben már gyermekkorában nyilvánul valami nagy tett vagy nagy eszme vagy művészet-ág iránt való akarat, élete végéig annak a megvalósítására dolgozik. Liszt, Paganini. Akarat-állandóság nélkül hogyan készülhetett volna el az Elvesztett paradicsom, Aeneas. Minden hősköltemény, nagy szótárak stb."